A „Védtelenül” című dokumentumfilm VI. Pál, az abortusztabletta és a szexuális forradalom történetét meséli el
„VI. Pál pápa annak lényegére tapintott rá, hogy mit jelent embernek lenni” – mondja Don Johnson filmrendező. „Ahogy azt a filmben megpróbálom bemutatni, a fogamzásgátlásról szóló vita valójában a szex és a szerelem értelméről, és a vita végső soron az élet értelméről szól.”
A „Védtelenül” egy dokumentumfilm VI. Pál pápáról, a „Humanae Vitae”-ről és a szexuális forradalom pusztító hatásairól. A filmet Don Johnson írta és rendezte, és az Ignatius Press forgalmazza.
A Humanae Vitae [enciklika] nemrég lett ötven éves. Megemlékezésül itt-ott konferenciák sorát tartották. Néhány cikk és blogbejegyzés. A média nem sok figyelmet szentel neki.
A Humanae Vitae, melyet 1968-ban VI. Pál pápa hosszú késlekedés után írt meg, az egyháztörténelem legvitatottabb, legnagyobb kihívást jelentő és leginkább figyelmen kívül hagyott dokumentuma. Mivel a tanítás igaz, mert Krisztustól és az apostoloktól származik, annak ellenére, hogy az Egyháztól karnyújtásnyi távolságra van, nem halad semerre. Hogyan lehet tehát közvetíteni és meggyőzni az embereket arról, hogy ez az enciklika igazságot mondja a szerelemről, a szexről és a házasságról?
Igen, a papok tarthatnak homíliákat, az írók írhatnak könyveket és cikkeket, és természetesen a párok örömmel élhetik meg az igazságot. Don Johnson tett valamit a megszokott dolgokon kívül: készített egy dokumentumfilmet, amely a saját útját örökítette meg az elutasítástól az elfogadásig. Ennek eredménye a Védtelenül: Egy pápa, a tabletta és a szexuális káosz veszélyei.
Johnson, a Relevant Radio egykori rádiós műsorvezetője és hitre megtérője, azért kért meg, hogy interjúalanyként járuljak hozzá a filmhez, mert A fogamzásgátlás megtévesztése: katolikus tanítás a születésszabályozásról című könyvemben magam is a Humanae Vitae tanításával foglalkozom. Megtiszteltetés volt számomra a részvétel, és további megtiszteltetés, hogy nemrég beszélgethettem vele a történetről a történet mögött, és hogy a CWR olvasói is lássák, mi van a film mögött.
Patrick Coffin, CWR: Mint az előző dokumentumfilmednél, a Convinced [Meggyőződve] esetében is úgy döntöttél, hogy a témát egy személyes elbeszélő szerkezeten keresztül közelíted meg, amelyben a nézőt arra hívod, hogy azonosuljon a kérdéseiddel és a felfedezéseiddel. Miért nem egy hagyományosabb, „mindentudó Ken Burns, szinkronos” stílusú filmet csináltál?
Johnson: Azon kívül, hogy nincs meg bennem a komolyság (vagy a türelem) ahhoz, hogy egy ötórás, Ken Burns-stílusú [dokumentum]filmet készítsek, amit a téma megkövetelne, próbáltam megosztani a nézővel, hogy miért érdekel annyira ez a téma. Úgy gondolom, hogy ez olyasmi, amihez a legtöbb ember tud kapcsolódni.
Akkor kezdtem el érdeklődni a szexuális forradalom iránt, amikor a két lányom is tinédzser lett. Megdöbbentett, hogy mennyi mérgező iszappal kell nap mint nap megküzdeniük, és hogy a nők szexuális tárgyiasítása mennyire átható a mi kultúránkban. Ahogy kutattam és feltártam ennek a méregnek a gyökereit, tudtam, hogy ezt mindenkivel meg kell osztanom, mert tudom, hogy nem csak az én családom küzd ezzel.
CWR: A katolikus hitre tértél át, élénk evangélikus protestáns lelkészi háttérből. A Humanae Vitae tanítása akadályozott-e, amikor elkezdted vizsgálni, hogy mit is tanít valójában az Egyház?
Johnson: Nem. Az egyház felé vezető utam kezdetén a Humanae Vitae nem annyira akadály volt, mint inkább egy nem létező kérdés. Magáról az enciklikáról semmit sem tudtam, és abból a kevésből, amit az Egyház fogamzásgátlással kapcsolatos nézeteiről mondtak, azt feltételeztem, hogy ez egy nagyon jelentéktelen tanítási pont, őszintén szólva olyan, amit következmények nélkül figyelmen kívül lehet hagyni. Csak miután ténylegesen megismertem a dokumentumot – és a történetet körülötte -, akkor változott meg minden.
Nemcsak kezdtem felismerni, hogy ez a tanítás mennyire központi szerepet játszik minden másban, amit tanultam, mind teológiai, mind társadalmi szempontból, hanem hatalmas vonzerő lett számomra a katolicizmus felé. Rájöttem, hogy nemcsak az Egyháznak van igaza, hanem ez az igazság rendkívül jó és gyönyörű.
CWR: A Védtelenül nagyon sokféle forrásból merít: történelem, statisztikák, társadalomtudományi adatok, személyes tapasztalatok, bibliai és filozófiai tartalmak. Hogyan szűkítetted le ezt az információhalmazt egy olyan történetszálra, amit a néző követni tud?
Johnson: Ez annak függvénye volt, hogy megpróbáltam értelmet találni benne a magam számára. Őszintén szólva nem tudtam, hogy milyen konkrét irányt vesz majd a film, amikor elkezdtem kutatni és forgatni. Ahogy beleástam magam a témába, bizonyos témák felszínre törtek, és kezdett kikristályosodni egy cselekményszál. Szerencsére nagyon érdekesnek bizonyult, és természetesen illeszkedett egy klasszikus filmvázlatba.
Ez a film például tele van beszámolókkal a szexről, hazugságokról és a nagyvállalatok összeesküvéseiről, hogy mások szenvedéséből pénzt csináljanak. Ezek egy hollywoodi kasszasiker alapvető összetevői. Van egy harmadik felvonás is, melyben egy hős egy hanyatló királyság valamelyik homályos előőrséről lovagol be, hogy megmentse a helyzetet. Ismét egy történetmesélési alapelem. De a történet szépsége abban rejlik, hogy mindez igaz, és nagyon megörültem, amikor rájöttem, milyen szépen összeállt ez a kép.
CWR: Az egyik dolog, amit a Védtelenül végig hangsúlyoz, hogy a Humanae Vitae-ben foglalt normák nem diszciplinák, mint például a húsböjt vagy a papi cölibátus. Az enciklika inkább valami alapvetően emberi dologra irányul, ugye?
Johnson: Pontosan. Tetszik, ahogyan megfogalmaztad a kérdést, mert VI. Pál pápa annak a lényegére tapintott rá, hogy mit jelent embernek lenni. A filmben is megpróbálom bemutatni, hogy a fogamzásgátlásról szóló vita valójában a szex és a szerelem értelméről, ez a vita végső soron az élet értelméről szól.
CWR: Hogyan szereztél a kezdőtőkét a gyártás előkészítéséhez? Ez ősrégi dilemma – nincs pénz film nélkül, és nincs film pénz nélkül.
Johnson: Nos, egy közösségi finanszírozási kampánnyal kezdtem, ami őszintén szólva nem sikerült olyan jól, mint gondoltam. Már éppen be akartam dobni a törülközőt a projekt kapcsán, amikor kaptam egy váratlan adományt valakitől, akit nem is ismertem, tízezer dollárt. Közel sem volt elég a film elkészítéséhez, de ahhoz elég, hogy bátorítson, hogy folytassam. Ettől kezdve gyakorlatilag az egész film így készült – lépésről lépésre, Isten pedig a megfelelő pillanatban megadta, amire szükségünk volt. Egyik ajtót a másik után nyitotta meg, egyéni adományozókat és befektetőket, kapcsolatokat és az Ignatius Press csodálatos embereit használta fel, hogy mindez megvalósuljon.
CWR: A Védtelenül filmmel nem valami kateketikus vagy akár evangelikál jellegű valamit alkottál, hanem lényegében hagytad, hogy a tények és a személyes történetek magukról beszéljenek. Mesélj az eddigi közönségreakciókról.
Johnson: Nagyon hálás vagyok a túlnyomóan pozitív visszajelzésekért, amelyeket kaptunk, beleértve a nem katolikusokét is. Az egyik előnye annak, hogy prédikáció nélkül meséljük el a történetet, az, hogy egy teljesen új közönség előtt nyitja meg az utat, ezért különösen hálás vagyok.
A történet egyszerű elmondása azt is lehetővé teszi, hogy a közönség szabadabban kapcsolódjon a történet különböző aspektusaihoz. Azt vettem észre, hogy a különböző nézőkre, személyes háttértapasztalattól függően, a film különböző részei mély benyomást tesznek, ami rendkívül megnyugtató. A filmben sok kényes témát érintünk, az abortusztól a válásig; de mivel nem prédikálós jellegű, még azok a nézők is, akik keményen küzdenek különböző kérdésekkel, képesek arra használni a filmet, hogy pozitívan dolgozzanak fel bizonyos dolgokat.
CWR: Tudom, hogy még mindig (egyfajta) katolikus kisgyerek vagy, de a Katolikus Egyházba vezető utadnak ebben a szakaszában – és most már a Katolikus Egyházban – meglep, bosszant vagy megbotránkoztat az az alacsony szintű tájékoztatás, amellyel a legtöbb katolikus él, különösen, amikor a fogamzásgátlás kérdéséről van szó?
Johnson: Azt hiszem, valahol a szomorúság, hogy a) több katolikus nem ismeri a saját tanításuk szépségét, és a bosszúság között van, hogy b) nem tanították meg őket jobban az elmúlt évtizedekben. Ez olyan, mintha lenne egy Da Vinci képed, amit az előszobaszekrényben rejtegetsz. Hogy lehet, hogy birtokunkban van ez a csodálatos igazság, amely képes megszabadítani az embereket mindenféle diszfunkciótól és bánattól, és mégsem tanítjuk ezt?
CWR: Mikor tudtad meg, hogy minden protestáns felekezet hevesen elutasította a fogamzásgátlást, míg nem az anglikánok 1930-ban áttörték a gátat, és tönkre nem tették a kereszténység egységét ebben a kérdésben?
Johnson: Ez a felfedezés elég későn jött a Katolikus Egyház felé vezető utamon, és ez volt az egyik utolsó puzzle-darab, ami a helyére került nálam, mind az Egyház szexuális etikáról szóló tanításának elfogadása, mind magának az egyházi tekintély elfogadásának szempontjából. Az a tény, hogy a Katolikus Egyház volt az egyetlen, amely határozottan kiállt ebben a kérdésben – és kiderült, hogy igaza van -, még inkább meggyőzött arról, hogy jól döntöttem, amikor katolikussá váltam.
CWR: Mint filmproducer magam is tudom, hogy ezernyi dolog van, aminek simán kellene működnie, de elromlik; és aztán megdöbbensz, amikor valami elképesztően szerencsés dolog bukkan elő a semmiből, ahogy a 10 000 dolláros adománnyal kapcsolatban is mondtad. Nevezzük ezeket bombának vagy áldásnak. Meg tudnál osztani egy-egy példát mindegyikre?
Johnson: Ennél igazabbat nem is mondhatnál. A filmkészítés első szabálya, hogy hajlandónak kell lenned küzdeni a filmedért, mert az ehhez hasonló projektek nem mennek könnyen. Sok fájdalommal és előre nem látható problémával járnak.
Ez ebben az esetben különösen igaznak tűnt, talán a téma miatt. A felszerelés meghibásodásától kezdve a forgatást akadályozó időjárási eseményeken át a hatalmas licencdíjakig, melyekre nem számítottam, a szokásos malőrökben volt részünk. A film legnagyobb akadálya azonban inkább személyes jellegűnek bizonyult. A forgatás kellős közepén, számos, rajtunk kívül álló tényező miatt, a feleségemmel egy másik államba költöztünk családostól; ez nyilvánvalóan több szempontból is zavaró volt.
Másrészt viszont számtalan módon részesültünk áldásban a forgatás során. Az egyik legkedvesebb eseményem a film animációs grafikájával volt kapcsolatban. Az egész országot bejártam egy utómunka-gyártó cég után kutatva, de nem sok sikerrel, amikor egy barátom barátjának barátjával való „véletlen” találkozás révén tudomást szereztem egy michigani csapatról, akik tökéletesen megfeleltek az igényeinknek. Tisztességes árajánlatot adtak a munkára, és elmagyarázták, hogy csak egy kis időablak van a projektek között, és a következő hétfőn kellene kezdeniük. Ez nagyszerű volt, de a probléma az volt, hogy még a méltányos ajánlatuk ellenére sem volt elég pénzem. Azt mondtam nekik, hogy a hétvégén átgondolom a dolgot, és értesítem őket.
Aznap péntek este, kérés nélkül kaptam egy e-mailt egy nőtől, akit nem nagyon ismertem. Hallott a filmről, és érdeklődött, hogy tudna-e valamben segíteni. Tétován elmagyaráztam neki, hogy jelenleg az lenne a legfontosabb, hogy az animációt ki tudjuk fizetni. Őszintén szólva arra számítottam, hogy talán 50 vagy 100 dollárt küld, és ezért is hálás lettem volna. Amikor válaszolt, elmagyarázta, hogy örökséget kapott, és hogy minden évben megpróbál egy-egy adományt egy arra érdemes projektnek juttatni. Isten jó: abban az évben úgy döntött, hogy kifizeti az animációk teljes számláját.
CWR: Most, hogy az egyház újra átéli a „2002-es hosszú böjtöt”, a ragadozó papok botrányát – a mai körülmények rosszabbak, mint a bostoni érsekség akkori botránya -, lát-e bármilyen összefüggést a Humanae Vitae elleni ellenvélemény és az egyházi vezetésen belüli szexuális bűn és káosz között?
Johnson: Úgy tűnik, hogy ezek együtt járnak. A Humanae Vitae-vel szembeni ellenvélemény a) az Egyház tekintélyének való alávetettség megtagadását és b) az Egyház szexuális etikára vonatkozó tanításának elutasítását jelentette. Ez a két dolog előfeltétele annak a gonoszságnak, ami az Egyház vezetésében történik. Lehet, hogy nincs ok-okozati összefüggés, de az összefüggés nyilvánvalónak tűnik.
CWR: Szkeptikus olvasóink számára röviden mi a rövid magyarázat arra, hogy az abortusz gonoszságára adott válasz egy része nem a „jobb születésszabályozás”, hanem az, hogy így nem?
Johnson: Azt hiszem, először is szeretném megerősíteni a szkeptikusokat, hogy az abortusz valóban gonosz. Minél többet tanulmányoztam a fogamzásgátlás/abortuszipari komplexum felemelkedését, annál szkeptikusabb vagyok azokkal a fogamzásgátlás melletti érvekkel szemben, melyek az abortuszok állítólagos csökkenésére hivatkoznak.
Tény, hogy az abortusz és a fogamzásgátlás történelmileg, filozófiailag és pszichológiailag is összetartozik. Minél több ember használ fogamzásgátlást egy társadalomban, annál több abortusz lesz abban a társadalomban.
Ahogy Christopher West a filmben oly ékesszólóan kifejti, ennek logikája nagyon egyszerű. Ha az emberek kultúrája olyan, hogy promiszkuitáson alapuló szexet folytatnak, a fogamzásgátlás használatával már eldöntötték, hogy nem akarják, hogy ebből az aktusból gyermek szülessen – mi történik akkor, ha a fogamzásgátlás nem működik? A sikertelen fogamzásgátlás hátterében az abortusz iránti kereslet áll. Történelmileg ezért van az, hogy a fogamzásgátlás leglelkesebb támogatói, mint Margaret Sanger és Betty Friedan, az abortusz leghangosabb hívei is egyben.
CWR: Van olyan ideális helyszín, ahol a Védtelenül című filmet érdemes megnézni? RCIA képzésen? [felnőttek keresztény beavatási rendje. A szerk.] Család nappali szobája? Helyi színház? Egyetemi kollégium?
Johnson: Mindegyik! A film elég általános érdeklődésre tart számot ahhoz, hogy jól elférjen a helyi színházban vagy egy kollégiumban, de elég katolikus ahhoz is, hogy a plébánián vagy a hittanos felkészítő osztályoddal nézd meg.
CWR: Azon kívül, hogy ajánljuk a Védtelenül filmet a lelkipásztorok részére, hogyan bátoríthatják az interjú olvasói papjaikat, hogy bátran (vagy egyáltalán!) prédikáljanak a Humanae Vitae szépségéről és igazságáról?
Johnson: Filmkészítőként nagy híve vagyok a történetmesélésnek, amely megmozgatja az embereket. Az egyik mód az lehet, ha nagyon nyíltan elmondják a történetet, akár a papnak, akár bárki másnak, aki meghallgatja. Minél több ember tudja meg, hogy az Egyház tanításának követése hogyan vezet örömhöz, annál többen fogják elfogadni azt. Ha van rá lehetőséged, bátorítsd a papodat, hogy vagy a prédikáció során mesélje el ezeket a történeteket, vagy adjon időt a híveknek, hogy elmondhassák saját történeteiket.
Forrás angol nyelven
